Na de mi közük ehhez az isteneknek?

Engem Kócosnak hívnak, és fogadni merek, hogy ön is gúnyosan mosolyog a rendíthetetlen hosökön, akik hirtelen nyert erejükkel makacskodnak a világ megmentéséért! Sot bizonyos vagyok abban, hogy ön­nek is elege van már a magasztos esti mesékbol, amik­ben tündék és törpök dalolászva harcolnak a gonosz ellen. Egyáltalán miért kezdodnek úgy a mesék, hogy egyszer volt, hol nem volt? Most volt vagy nem volt?
Na, ezért találkoztunk össze.
Én nem vagyok sem nemes lelku harcos, sem ero­tol duzzadó hos. Én csak nyugalomra vágyom, lehe­toleg minél távolabb mindenkitol. És teszek is érte, hogy elérjem. De ön szerint ezt hagyják? Amikor az ember végre jó úton járna, akkor alaposan keresztbe tesznek neki. Hogy kik? A gonosz küldöttei? Ugyan már! Van itt minden, csak gonosz nincs: bálna, kecske, tolvaj, amit akar. Ezért kell szépen, csendben intézni a dolgokat. Nem kell hosködni, nem kell okoskodni. Az akadályt pedig nem leküzdeni kell, hanem kikerülni. Hosködjenek mások!
De térjünk a lényegre. Sikerül nyugalomra ta­lálnom? Döntse el ön a saját belátása szerint! Egyet azonban ígérhetek: nem kezdem a történetet „egyszer volt, hol nem volt”-tal.
Nézze csak meg!