Madagaszkár királya

Ez az izgalmas regény gróf Benyovszky Móricról (1741–1786) szól, talán a legkalandosabb életu magyar utazóról szól, aki rövid élete során négy világrész több országának történetébe írta be a nevét. Egészen fiatalon lépett katonai pályára, huszár lett. Apja halálakor örökösödési vitába keveredett, s Mária Terézia megfosztotta birtokaitól. Ezután került Lengyelországba, hosiesen vette ki részét a lengyelek oldalán az oroszokkal vívott háborúban. 1769-ben súlyosan megsebesülve orosz fogságba esett, Szibériába számuzték. A muvelt Benyovszky hamar kivívta a helyi kormányzó bizalmát. Közben elkészítette Kamcsatka elso földrajzi, néprajzi és állattani leírását. 1771 tavaszán a fegyenctelepre számuzött cári tisztekkel felkelést szervezett, elfoglalt egy erodöt, a kikötoben horgonyzó hajókat, és kiáltványt szerkesztett. Ez az írásmu a késobbi oroszországi forradalmi mozgalmak manifesztumainak mintájául szolgált. Hajóval elobb a Bering-szigeteket érintette, majd a Mátyás-, Lorinc-szigetek érintésével Amerika partjától délnek vette útját, eljut az Aleut-szigetekre, majd a Kuril-szigetek érintésével kikötött a japán szigeteken is. 1773-ban megtelepedett Madagaszkáron, ahol két erodöt is emelt támaszpontul, s 1774-ben megalapítja (a francia uralkodó tiszteletére) Louisbourg városát. Ebben az idoben még az európaiak nem ismerték Madagaszkár belsejét. Három nagy expedíciót szervezett, a tapasztalatairól szóló beszámolók Madagaszkár megismerésének fontos részei. Benyovszky végül is kilépett a francia király szolgálatából, és a madagaszkári népet választotta, sot írásba is foglalta a sziget népeinek szánt alkotmányt, melyet a törzsfonökök elfogadtak…