Életeim II. rész

Életrajzom e külön egészet jelento része betuhuséggel úgy jelenik meg,
amint jobblétre szenderült füzeteim adták. Teljességgel nem tudom
megérteni, ha egy író egyszer már megjelent muvén újabb kiadásnál
változtat, javítgat, foltozgat. Mikor valamit megírok: azt az akaratom
fölötti akaratom diktálja, logikai és ösztönös énem teljessége, és
inkább belenyugodnék abba, hogy valamelyik muvem örökre feledésbe
menjen, mintsem hogy csak egy betu változtatás is történjék rajta. Kiadó
és közönség nem létezo tényezok a szellemi alkotás szuverenitása elott.
A kiadónak, mint a színházi rendezonek is, vak huséggel kell követnie
az alkotó Géniusz parancsát, s még csak gondolnia sem szabad arra, hogy
közbeformáló véleménye legyen. Ami pedig a közönséget illeti: a Géniusz
parancsolja meg muvével, hogy mi tessék neki, a Géniusz irányítja ot.
Nem szellemi alkotó, hanem betuhetéra az, aki lesi, hogy mi tetszik a
közönségnek és a szerint pojácáskodik ki mondatokat magából. Az viszont
természetes, hogy mikor írtam ezt az életrajzot: engedelmeskedtem a mai
idok fegyelmének, és nem vétettem a mindenkire kötelezo egyetemes
tilalmak ellen. Meg is volt az az elégtételem, hogy az illetékes ügyészség soha egy betut sem kifogásolt életrajzomban.Ennek
a munek nem adhatnám franciául sem a Mémoires, sem a Souvenirs címet.
Abszolút lélektani tévedés volna ezt az életrajzot visszaemlékezéseknek
minosíteni. Kevés túlzással azt mondhatnám: hogy ez az életrajz
egyáltalán nem visszabarangolás a múltba.