A vak zongorista

Homer és Langley Collyer halálukkal egyszerre váltak legendává és az amerikai folklór részévé. A két fivérrol azóta is mindenkinek a megszállott, kényszeres gyujtoszenvedély jut az eszébe. 1947-ben, miután a szomszédok hetek óta nem észleltek mozgást a Collyer-házban, és már a régóta ismeros buz is felerosödött, értesítették a rendorséget. Amikor a hatóságok végre elszánták magukat, és feltörték az ajtót, a látvány elképesztette oket, a korabeli újságok pedig nem gyozték ontani a szemtanúk beszámolóit.

A sok-sok szoba a mennyezetig tele volt régi újságokkal, könyvekkel, ügyiratokkal, a legválogatottabb kacattal. Mindenféle hangszerek tucatjai, tizennégy zongora, orvosi muszerek, egy kezdetleges röntgengép, babakocsik tömkelege tárult a szemük elé, meg egy teljes Ford T-Modell, pótalkatrészek százaival. Egybehangzó jelentések szerint hetekig tartó munkával száz tonna hulladékot szállítottak el a házból. A két testvér teteme egymástól három méterre feküdt, de Langleyére csak tizenhat nappal késobb bukkantak rá.

Az akkor kamasz Doctorow elhulve állt e történet elott, mely aztán évtizedekig foglalkoztatta. A valós események alapján így jött létre az író újabb "hiteles" történelmi fantáziája.

A vak zongorista hatalmas történelmi kacatmúzeumának kísérteties labirintusain keresztül vezet az emberi psziché legbensobb zugaiba. A road novel, az utaztató regény egy ritka mufaja: zárt ajtók mögé toloncolt szédületes emberi kaland.
Az elmúlt évtizedek amerikai irodalmának egyik legnagyobb, 2015-ben elhunyt alakja, a Ragtime szerzoje utolsó remekmuvében emberi-muvészi szerepvállalását teszi mérlegre párját ritkító méltósággal és eleganciával.