A hétköznapi erényekről

Bulgária közel ötvenezres zsidósága a második világháború alatt kétszer is elkerülte a deportálást. Megmentésében a legfontosabb szerepet a bolgár pravoszláv egyház játszotta.
A remélt revízió Bulgáriát is a hitleri Németország karjaiba taszította. A megvalósult területi gyarapodás kötelezvényeként a bolgár parlament 1940-ben a nürnbergi faji törvények mintájára súlyos jogfosztásokat és diszkriminációt vezetett be a zsidó lakossággal szemben. A bolgár pravoszláv egyház szinódusa ezt kezdettől fogva elítélte.
Március 10–11-i céldátummal 1943 elejére elkészült a deportálások titkos forgatókönyve, de már a macedóniai és trákiai zsidók koncentrációs táborokba történő hurcolása is felrázta a bolgár zsidó közösséget és a bolgár közvéleményt, és kormányzó párti képviselők tiltakozására III. Borisz cár március 9-én leállíttatta a szerelvényeket. Ennek ellenére Plovdivban március 10-én reggel összeszedtek néhány száz zsidót bevagonírozásra. Kiril plovdivi metropolita kinyilvánította, hogy velük tart. Tiltakoztak a pravoszláv egyház képviselői Szlivenben, Sumenben, Pazardzsikben, Haszkovóban és Szamokovban is. Végül délig mindenhova eljutott a halasztó parancs.
A bolgár társadalmat 500 évnyi török uralom után nem jellemezték polgári tradíciók és szilárd demokratikus értékrendszer, a holokauszt idején mégis képes volt a nagy cselekedetre. Doncsev Toso, akinek Magyarországi bolgárként egyformán van rálátása mindkét ország, mindkét nép történetére, ennek a páratlan történetnek a nyitját keresi hiánypótló tanulmányában, hitelesen.
Klein András
Magyarország szófiai nagykövete