Bár olyan világban élünk, amelyben szinte állandósult a válság, mintha mégis elfogadnánk, hogy a kapitalizmus - ez az alaptalan reményekkel kecsegteto, szédíto és szédelgo ideológia - a lehetséges világok legjobbikát jeleníti meg. A nagyobb egyenloség, a több demokrácia és az erosebb szolidaritás világa ellenben nehézkesnek és unalmasnak, sot bizonyos szempontból egyenesen veszedelmesnek tunik: megvalósítása csak szürke, túlszabályozott, falanszterszeru társadalomhoz vezethet. Slavoj Zizek azt fejtegeti e rendkívül idoszeru könyvében, hogy mi sem áll távolabb az igazságtól.
Ha valóban szeretnénk jobb, igazságosabb, az emberi kreativitás kibontakozását elosegíto és az emberi méltóságot védelmezo társadalmat elképzelni, akkor fel kell ismernünk, mondja a filozófus, hogy a kapitalizmus kínálja a legunalmasabb, a legdermesztobb jövot: az állandó változás látszatát keltve ugyanis mindig ugyanazt tálalja fel, csak egyre nagyobb mennyiségben; ezzel szemben az igazi egyenloségért, ha úgy tetszik, a kommunizmusért vívott harc az igazán merész és ígéretes vállalkozás.
Míg Fukuyama a történelem végét és a liberális demokrácia teljes diadalát hirdette, míg Samuel P. Huntington szerint elkerülhetetlen a civilizációk összecsapása, és ezért minden eronkkel védenünk kell saját kultúránkat, míg Thomas Piketty az egyre nagyobb egyenlotlenség okozta veszélyekre figyelmeztet, és a kapitalista rendszeren belül próbál erre megoldást találni... addig a világhíru szlovén filozófus, a baloldali radikális gondolkodás legbefolyásosabb alakja amellett érvel, hogy mai problémáink csak a kommunizmus perspektívájából értelmezhetok és oldhatók meg. És hogy feltétlenül meg kell próbálnunk felépíteni az igazi egyenloségen alapuló társadalmat, hacsak nem olyan világban akarunk élni, amelyben zombik és vámpírok uralkodnak.

„A Nyugat legveszélyesebb filozófusa” (Adam Kirsch)

„A kultúraelmélet Elvis Presleyje.” (Chronicle of Higher Education)

„A freudi és a lacani pszichoanalízisre, illetve Hegel és Marx dialektikus gondolkodására támaszkodva Zizek a hétköznapi ideológiák sok esetben üdítoen irritáló kritikáját bontja ki. Mai globális kapitalizmusunknak és ideológiai jelenségeinek e szórakoztató és szellemes elemzése intellektuális és ideológiai szövetségese, a francia Alain Badiou megállapításainak gondolatébreszto ismertetésével párosul... A globális tiltakozó mozgalmakban megjeleno kommunista horizontot megorizni és a politika alapjává megtenni: Zizek felfogása szerint ez napjaink voltaképpeni feladata.” (Janosik Herder)

„Kevés gondolkodó illusztrálja jobban a mai kapitalizmus ellentmondásait, mint Slavoj Zizek... Az elképeszto intellektuális túltermelést megvalósító életmuvében Zizek a jelen rendjének fantazmagorikus kritikáját alkotta meg, olyat, amely állítása szerint - s bizonyos szempontból valóban - gyakorlatilag mindent tagad, ami jelenleg létezik.” (John Gray, New York Review of Books)

„A pszichoanalízisnek, sot általában a kultúraelméletnek az elmúlt évtizedek folyamán színre lépett legfélelmetesebben ragyogó képviseloje.” (Terry Eagleton, London Review of Books)

„Nincs olyan társadalmi vagy természeti jelenség, amelyre ne terjesztené ki elméleti vizsgálódását.” (Rebecca Mead, New Yorker)

„Ha Szlovéniában maradt volna, Szlovénia pedig kommunista ország maradt volna, akkor Zizekbol nem lett volna az az ártalmas fickó, akivé vált idoközben. Valójában ha nem szólna komolyabb érv amellett, hogy sajnálkozzunk a kelet-európai kommunizmus összeomlásán, Zizek rászabadítása a nyugati tudományos életre alighanem önmagában elégséges volna. Jacques Lacan pszichoanalitikus vízióját mint az új, szocialista filozófia transzcendentális alapját elfogadva Zizeknek sikerül minden elodjét fölülmúlni az izgalom fokozásában.” (Roger Scruton: Fools, Frauds and Firebrands. Thinkers of the New Left)

Zur a Paradicsomban - e-bok, Ungerska, 2016