Persona non grata

Sue Kis-Jókai Szakáll muvében sajátosan ötvözi az önkifejezés muvészi eszközeit. Három fo részbol – Hajnali derengés, Ébredés, Fonáktündér – álló írása a James Joyce-i tudatáramlást, tudatfolyamot idézi, melyet saját illusztrációi tesznek teljessé.
Az elbeszélok – a „persona non grata”, a vándor és a szerzo – olykor visszatekintenek a múltba, máskor visszatérnek a jelenbe, közben félve várják a jövot. Megnyilvánulásaik hol epikusak, hol líraiak; elofordul, hogy együtt gondolkodnak (néha még angolul is), de idonként egymás történeteit is megszakítják, így alkotva meg a szerzono sajátos, egyedi gondolati és képi világát.

„Messzirol jött ember vagyok én, valahol én is a szigeten éltem ?...?. Zátony, amit meg sem lehet kerülni.”