Nagy Lajos - aki roppant tehetseges es egyben igen pikirt iro volt - tobb karcolataban is a tehetsegtelen irok jellemrajzat boncolgatta termeszetrajzi alapossaggal. A tehetsegtelen iro egyik ismerve, irta Nagy Lajos, hogy novellaskotetenek olyan cimet ad, mint A kakukkmadar, es mas tortenetek"e;.Mikor kolyokkoromban ezt olvastam, azonnal elhataroztam, hogy egyszer irok egy novellaskotetet, aminek ez lesz a cime. Mint oly sok minden, ez sem sikerult.Ennek a kotetnek sem ez lett a cime, pedig lehetne, hiszen nincs benne szo kakukkmadarrol, sot tortenetekrol is csak bizonyos mertekig - inkabb affele lenyomatok ezek ( No hiszen! Lenyomatok! - duhongott volna Nagy Lajos). De hat hol van Boris Vian Pekingi osz-eben Peking, es hol az osz? Na ugye!Ahogy valogattam ezeket a szovegeket, egyszerre talaltam allando mintakat es kaleidoszkopszeruen valtozo remsegeket. Ugy meredtem rajuk, mint egy peches fekete rigo (vagy tetszes szerint mas madar, minusz kakukk) a feszkeben sorakozo tojasokra. Az egyik valahogy kilog a tobbi kozul. Tobbnyire ezekrol a kilogo pillanatokrol szoktam irni. Ha ugy tetszik, ezek a szovegek mind kakukktojasok, es igy persze eppen ez bennuk a kozos: a mindigmassag folyamatossaga. Elszalldogalunk a kakukkfeszek folott, es - ahogy Seneca irta - kozben eltelik az egesz eletunk.A kakukkos babona szerint, ha az ember kakukkot hall, meg kell szamolni, hanyat kakukkol, es annyi evet fogunk meg elni. Lakik itt mellettunk az erdoben egy kakukk, este szokott kakukkolni. Sosem szamolom, mert nem vagyok babonas. Tegnap este tizenhet kakukkolast nem szamoltam. Kicsit remelem, hogy ma tobb lesz.