Keiko vegyesboltja

A harminchat eves Keiko eladonokent dolgozik egy tokioi elelmiszerboltban. Mindig furcsa lany volt, egeszen kis koratol kezdve kulonos dolgokat gondolt, mondott es tett, egeszen addig, amig tizennyolc eves koraban ra nem talalt a boltjara, ahol - az erthetetlen es kiszamithatatlan kulvilaggal ellentetben - tokeletesen atlatja a szabalyokat, es mindent meg is tesz azert, hogy megfeleljen, hogy olyan legyen, mint a tobbiek. Neki ez a vilaga, o igy boldog, es bar a kornyezete, a csaladja folyamatosan igyekszik ravenni arra, hogy menjen vegre ferjhez, hogy szuljon, vagy legalabb talaljon maganak valami rendes munkat, neki esze agaban sincs elhagyni ezt a szamara otthonos es megnyugtato vilagot. Egy nap azutan a folyamatos letszamhiannyal kuzdo boltba uj munkatars erkezik... Siraha harmincot eves, szinten egyedulallo. A ket maganyos ember rovid idon belul egymasra talal"e;, es olyan egyezseget kot, amely bar bizarrnak tunhet, ideig-oraig mindkettejuk nyugalmat biztositja, es megvedi oket a mindenbe durvan beleavatkozni vagyo szulok, baratok, kollegak keretlen es tapintatlan tanacsaitol. Ideig-oraig... Keiko kulonos egyenisegen es sorsan at egy ismeretlen, hideg fenyekben furdo, elere es sarkara allitott vilag tarul fel az olvaso elott, de nem csupan a boltok, a kereskedelem vilaga ez, hanem a kore es a nagyvarose is, amelyben elunk, sot valojaban a munkaba, az alkalmazkodasba, a szabalyokba menekulo vagy eppen azok mogott mindorokre elveszo embere, akiben hol mosolyogva, hol remulten ismerunk magunkra. Murata Szajaka (1979. augusztus 14. -) nemzetkozi hiru japan iro. 2016-ban a Keiko vegyesboltja cimu regenyevel elnyerte a legtekintelyesebb japan irodalmi elismerest, az Akutagawa-dijat. Ez az elso magyarul megjeleno muve. Hosehez hasonloan a szerzo tizennyolc even at (1999-tol 2017-ig) bolti eladokent dolgozott Tokioban.