Barátok

– Reni? – kérdezte.

– Igen? – kérdeztem vissza döbbenten.

– Jössz velem?

– Nem! – szólt vissza Arnold helyettem, mire mindenki kérdon felé fordult.

– Neményi, majd szólok, ha hozzád beszélek - mondta Cortez, és újra rám nézett.

– Kezdodik az olvasókör…. – hebegtem, de ez nem tunt túl népszeru válasznak, egy csomóan "húúú"-zni kezdtek.

– Oké – tette fel a kezét Cortez, és röhögve odafordult egy csoport végzoshöz.

– Jó – mondtam hirtelen, mire Arnold megpördült a tengelye körül, és visszanézett rám.

– Reni, ne menj el! Kardos vár. Fogalmad sincs, hogy tud-e egyáltalán vezetni. Veszélyes!

– Csak egy sulikör! – indultam le a lépcson, és közben kivettem Ricsi kezébol Virág sisakját, amit direkt nekem nyújtott oda.

– Reni! – kiáltott rám Arnold újra.

– Mindjárt jövök – közöltem egyszeruen, feltettem a sisakot, aztán felültem Cortez mögé. Átöleltem a derekát, amitol a régi ismeroseim (pillangó barátaim) mind feléledtek a gyomromban, és elindultunk.

(részlet a könyvbol)