Az eltunt fák szigete

Nicosia az egyetlen kettéosztott fováros a világon. Más nyelv, más írás, más emlékezet uralkodik a két oldalon – írja Elif Shafak új regényének elején. Mégis van, ami akadálytalanul jár át a görög és a török Ciprus határán: a szél, a madarak – és a szerelem.  De mennyi esélye van a hetvenes években az egyik napról a másikra földi pokollá váló Nicosiában az elszabaduló eroszak közepette egy görög fiúnak, Kosztasznak, és egy török lánynak, Defnének, hogy felülírják a gyulölet törvényét a szerelem törvényével?

Évtizedek telnek el, mire sorsuk beteljesedhet, ám az ezredforduló után új, választott hazájuk fovárosában, Londonban sem ereszti el oket a múltjuk. A traumák velük élnek. Lányuknak, a gimnazista Adának anyja halála után pedig azzal kell szembesülnie, hogy a fájdalom akkor is öröklodik, ha a szülok sohasem beszéltek arról, miért jöttek el Ciprusról.

Kétséges, hogy fel lehet-e dolgozni a kettos identitás terhét tizenhat évesen. A Londonba érkezo török nagynéni, Meryem mindent egy lapra tesz fel, amikor elmeséli a szülok történetét, amelyrol egy ciprusi vendéglobol Londonba telepített és a téli vihar elol a föld melegébe menekített, elásott fügefa monológjából is értesülünk.