A Pillangófa

A pillangófa
A kis vadcseresznye igazán véletlenül, afféle „talált gyerekként” került az erdobe.
Élete kezdetén, egy öreg gyümölcsfa alatt lelt rá a nagy étvágyú seregély. A fuben szanaszéjjel hevero, utolsó, elfonnyadt szemek közül csippentette fel a csorébe, s röpült vele a magas égbe, majd leszállt az erdonek egy bokros részén, hogy avatatlan szemek elol rejtve, nyugodtan csemegézhessen belole. Csipegette, vagdosta a csorével, majd amikor már nem talált rajta ennivalót, otthagyta és továbbállt.
A következo napokban a júniusi eso alaposan megáztatta a talajt, s az immár lecsupaszított magocska beágyazódott az erdo földjébe. Telt, múlt az ido, s a borsónyi kis mag megrepedt, apró hajszálgyökerei maguknak utat keresve fúródtak a porhanyós talajba. A gyökerek lefelé törekedtek, mintha látogatást akarnának tenni az anyaföld mélyében, a vékonyka zöld szár pedig fölfelé, a világosság felé húzódzkodott. Eleinte vaskosabbak voltak nála még a gaz, s az erdei gyomok szárai is, azután lassan megerosödött. Törzse elobb hajlékony botocskához, majd seprunyélhez vált hasonlatossá, késobb gyermekkar vastagságúra hízott. Sudár, egyenes tartása lett...