A lázgörbe

A párizsi útjáról Bernbe hazatéro Studer ormester egy új esettel szembesül. Egy testvérpár – két koros hölgy – meghalt gázmérgezésben. Matthias atya, a hölgyek sógora Studernek még Párizsban elmondott egy furcsa történetet: a nyomok egy fiatal no harminc évvel korábbi s azóta is megoldatlanul maradt megmérgezéséig nyúlnak vissza. A két koros hölgy sorsa szoros kapcsolatban áll egy férfival, aki évekkel korábban Marokkóban mocsári lázban meghalt, s aki (ahogy most kiderül) szülohazájára, egészen konkrétan Bern kantonra hagyta olajmezoinek a felét. Studer álnéven Marokkóba utazik, ahol az idegenlégió helyorségében skandináv szaunaként ömlenek rá az élmények. Az egymásnak feszülo kultúrák színterén világos nappal is álmodik, néha azt is feledve, hogy meg kell oldania egy ügyet. Egyre inkább az a benyomása, hogy ördögi játékot uznek vele, amelynek a szabályai ismeretlenek elotte.
A regény cselekménye a múlt század harmincas éveire egyáltalán nem jellemzo módon áthág különbözo határokat; a bunügyi regény határait csakúgy, mint az ország- és mentalitáshatárokat vagy éppen a valós és az irracionális világ között húzódó határvonalat. Minden az állandóan változó átmeneti állapot zónájában történik. Ennek az anarchisztikusnak ható történetnek mindig van egy újabb és újabb oldala, egy-egy váratlan fordulata! Elore semmi sem biztos, még az sem, vajon Studer lefüleli-e végül a tettest.