Túsz voltam Ádenben

Szabó Zsuzsi igaz történetet mesél el a Dél-Jemen fővárosában, Ádenben 1986. január 13-án kitört törzsi polgárháborúról, amelybe váratlanul belecsöppenve volt kénytelen menekülni tizenegy hónapos kisfiával. Boldog kismamaként és az ádeni egyetem hallgatójaként kellett szembesülnie azzal, hogyan szabadult el hirtelen a pokol a fővárosban, hogyan vált valóságos rémálommá az élet a közel-keleti országban.
Eleinte a magyar rezidencia biztonságos földszintjére húzódva várták a híreket a békekötésről, mindhiába. A harcoló törzsek makacsul ragaszkodtak a területek fegyverrel való megszerzéséhez, illetve megtartásához. Félelemmel telve hallgatták az ágyúzást, a tankok zúgását és a géppuskák kelepelését. Keservesen teltek a napok folyóvíz és hírek nélkül, míg végül a sokadik evakuálási kísérlet során sikerült épségben kijutniuk az országból.
A személyes hangvételű, részletes napló a szerző édesapjának – az akkori jemeni magyar nagykövet – jelentéseivel, távirataival, édesanyja feljegyzéseivel, valamint egy magyar katonai csoport történetével kiegészülve hitelesen eleveníti fel az 1986-os drámai eseményeket.