Szabad szemmel

Nagy költo, bírd el a sorsod.

Salve, kutya! – írta a nagy kutyabarát Szabó Magda egy alkalommal Lator Lászlónak.
Versben írta, mert Latorhoz a vers illik leginkább. Szemérmes-cinkos noszogatás ez: a többiekre figyelo pályatárs levele ahhoz a szerzohöz, aki csak a fo muveit szereti kötetben viszontlátni. Ugyanaz a ritka gesztus, amellyel a megszólított költo, tanár, szerkeszto fordul tanítványhoz, szerzohöz, munkatárshoz.
Lator Lászlónak a vers tere az élet tere. Nem az elméleté. Pilinszky-elemzése, Illyés Gyulával való levélváltása, az új nemzedékek tagjaira folytonosan reflektáló írásai mind-mind erre utalnak. Csillapíthatatlan kíváncsisággal ragad meg, mutat fel minden mozzanatot, aminek a költészet, az adott mu a létét köszönheti. Lenyugöz szakmai megvesztegethetetlenségével is: szabad szemmel nézi mindenkori tárgyát, a muelemzést a szerzoi szándék értelmében végzi el, nem pedig „az elmélet gyakorlóterepének” tekinti.

Ha nem folytatod, Latorom,

én a derekad letöröm.
Sej-haj!
Tejeskávéban szokatlan a haj.

Salve, kutyissime Tu!

Szabó Magda ezzel a régóta készülo kötettel valószínuleg meg lenne elégedve. Nincs benne haj.
********
Lator László Kossuth-díjas költo, mufordító, esszéista. Kárpátalján, Tiszasásváron született 1927-ben. Makón érettségizett, 1947-ben felvették az Eötvös Collegiumba, 1949-ben kizárták az intézménybol. Magyar-német szakos diplomát szerzett. Körmenden tanított, majd 1955-tol 1989-ig az Európa Könyvkiadó latin csoportjának szerkesztoje, foszerkesztoje volt. Költoi pályafutásával párhuzamosan tekintélyes fordítói életmuvet hozott létre. Szívesen hangoztatott felfogása szerint

a mufordítás nem szükséges rossz, hanem nélkülözhetetlen jó.

Tanított a bölcsészkaron, a színmuvészetin. A rádió és a televízió irodalmi musorainak máig közkedvelt szereploje. Tíz évig a Széchenyi Irodalmi és Muvészeti Akadémia ügyvezeto elnökeként tevékenykedett.