Médiapszichológia

„A7–11 évesek legyenek képesek különbözo tárgyakat, embereket, eseményeket különbözo nézopontból bemutatni a média variációs lehetoségeinek kihasználásával.”
Ez a szöveg tantervi részlet Nagy-Britanniából, ahol 1990-tol a média kötelezoen oktatott muveltségi területté vált.
„Figyelemre méltó, hogy a hazai oktatási rendszer követelményei között nem szerepel a 6–12 éves gyerekek médianevelése” (M. Tóth Géza, 1998.) Ez azért is különös, mert Európa gazdaságilag fejlett országainak tantervi rendszere a kisiskolás korú gyerekek médiaoktatására nagy gondot fordít. Ez az a korosztály, amely az audiovizuális média hatásaival szemben a legvédtelenebb. Szüleik, akik már jórészt maguk is a „képcso-nemzedékek” közé tartoznak, sem mindig képesek a gyermekeik számára esetleg káros hatású hang- és képözönt megszurni. Afo feladat az, hogy tanuljunk meg okosan együtt élni a médiumokkal, megtanítani kezelni azokat, s okosan használni gyerekeink (irányított és ön) én-építkezéséhez.
Aszelektálási, feldolgozási, beépítési készségek ki­alakításában nagy szerepe van a médiapedagógiától, -pszi­cho­lógiától muníciót kapó pedagógusoknak. Mind­ezek miatt is nagy jelentoségu a tanárjelöltek mé­di­a­orientációja, az ilyen szakirányú képzés és gyakorlati felkészítés.
Aszerzo