Mamikám

A minden szempontból különleges regény azok hangját juttatja el hozzánk, akikrol ugyan beszél a sajtó, ám a valódi szereploket igazából soha nem képes megszólaltatni. Ok csupán illusztrációként, a már eldöntött „üzenet” megszemélyesítojeként bukkannak fel elottünk.

A regényben megszólaló cigány lány nap mint nap pletykákkal, rágalmakkal és ítéletekkel küzd. Egy olyan faluban, ahol a cigánytól nem fogadnak el semmit, még az általa sütött kenyeret is alig. S bár a történet elbeszéloje nem ártatlan, hiszen lopásba keveredett (emiatt két évet tölt intézetben), mégis igyekszik megfelelni a falu közösségének, igyekszik feltunésmentes, normális életet élni. Ebben nyújt neki nagy segítséget a Mamika, akit a saját anyjánál is jobban szeret, akire felnéz, és aki igazodási pontot jelent az életében.

Az épphogy felnott lány sodró, izgalmas, minden ízében otthonos világot tár elénk. A sajátos elbeszélés a leheto legautentikusabban adja vissza ebben a roncsolt nyelvben a mai magyarországi falu mindennapjait. A be- és elfogadás hétköznapjait, az együttélés súrlódásait, a hivatalokkal folytatott örökös küzdelmet. A maga nyerseségében is felragyogó nyelv egybol berántja az olvasót a regény mélyébe, abba a világba, amelyrol úgy véljük, már unalomig ismert a híradásokból. Ám viszonyait, erotereit, mindennapi gondjait és boldogságait, gyötrelmeit és kiútjait alig ismerjük az eloítéletek banalitásán túl.

A minden szempontból különleges regény azok hangját juttatja el hozzánk, akikrol ugyan beszél a sajtó, ám a valódi szereploket igazából soha nem képes megszólaltatni. Ok csupán illusztrációként, a már eldöntött „üzenet” megszemélyesítojeként bukkannak fel elottünk.