Az 1981–1984 között keletkezett versek emléket állít a kultúra hoseirol, az európai irodalom legnagyobb alkotóiról. Az o munkásságukat, muvész sorsfordulókat jelento újításaikat eleveníti fel – vagy úgy, hogy verset szentel nekik, vagy úgy, hogy – akár nevük említése nélkül is – felidézi az általuk feltalált vagy legmuvészibb tökélyre vitt versformákat. Hosök idézésében és versformák felhasználásában igen nagy utat tesz meg a költo: Vergiliustól Petrarcán, Shakespeare-en keresztül Heltay Jenoig járja be az európai és magyar muveltség századait. Ami új benne: az a gyász hangja, egy humanista módján megélni próbált megrendülés formába és versformába fegyelmezés; az öregedés lélekárnyalatainak racionalizálása.