Einstein harangjai

GRENDEL LAJOS (Léva, 1948), a pozsonyi Komenský Egyetemen szerzett diplomát. A Kalligram címu folyóirat foszerkesztoje.Muvei: Hutlenek (1979), Éleslövészet (1981), Galeri (1982), Áttételek (1985), Boröndök tartalma (1988), Szakítások (1989), Thészeusz és a fekete özvegy (1991), Elszigeteltség vagy egyetemesség (1991).„A házasság, amint az köztudott, két ember, egy férfi és egy no magánügye. Az én házasságom Zsófiával azonban különbözött a szokványostól, s anélkül, hogy áthágtam volna a monogámia falait, hármasban éldegéltünk kettesben, mert a Párt ott kísértett minden lépésünkben, követett, mint az árnyékunk, s még az ágyunkba is bebújt. Egyszer, amikor már testem-lelkem unta a misszionárius pózt, s egy kis fantáziálásra biztattam páromat, Zsófi felháborodottan mondott nemet. Érvelése pedig, enyhén szólva, meghökkentett.– A párt bizonyára nem helyeselné – mondta. – A párt tartózkodásra int a perverzióktól.Láttam, hogy házasságom hamarosan zsákutcába jut. Pedig boldognak indult, éppen úgy, mint a többi szokványos házasság. Miután beléptem a pártba, lediplomáztam és kitöltöttem sorkatonai szolgálatom egy évét, apósom a szárnyai alá vett, s olyan lakodalmat csaptunk, hogy Zsófi pezsgoben mosott lábat, a testemet pedig összekente kaviárral, amikor a vendégsereg ütemes tapsa kíséretében éjféltájt elvonultunk a hálószobánkba. Akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az utolsó kicsapongása. Egy madame Rekamiéval feküdtem le, s reggel egy Jeanne d’ Arc kelt fel mellolem…”