A nyúl regénye

„A kakukkfuben meg a harmatban, amelyrol Jean de La Fontaine mesélt, Nyúl úr a vadászatra fülelt, és fölkapaszkodott a puha agyagösvényen, és félt a tulajdon árnyékától, és a cserjék elmaradoztak, ahogy tovafutott, és kék tornyok bukkantak föl völgyrol völgyre, s o rohant, hegynek föl, hegyrol le, ugrásai alatt meghajlott a fu, melyen csöppek sorakoztak, s o így, sebes röptében, testvére lett a pacsirtának, s átvágott a megyei utakon, s a jelzotábla elott egy pillanatig tétovázott, mielott befordult a dulore, mely naptól fakó és döng az útkeresztezésnél, s odébb belevész a néma és sötét mohába.”