A nagy sikoly

A nagy sikoly már a megjelenése évében, 1923-ban botránykönyvnek számított. A regény központi kérdése, hogy a nok nemi élvezete társadalmilag elfogadható-e. Egy jó nevu nogyógyász, egy apácarend fonöknoje és egy püspök próbálja a hosnot, a házasságában kielégületlen Dórát meggyozni arról, hogy a nemi gyönyör által kiváltott nagy sikoly egyáltalán nem számít, nem fontos, hiszen az egyetlen elfogadható noi sikoly az, amelyet gyermek szülésekor hallat az asszony. A fohosno sok vonakodás után a házasságban az asszonyoknak kijelölt helyes útra lép, azaz a gyerekáldás érdekében alázattal elfogadja a hozzá már nászútjukon hutlen férje szexuális közeledését. Azonban a noi orgazmus hangja, a nagy sikoly mégis csak elhangzik a regényben, ráadásul egy igen részletesen ábrázolt illegitim viszonyban.
Erdos Renéé, mint oly sok másik muvében is egyfajta „új lelkiségrol” akart írni, amihez a tole megszokott és nem csak a kortársai által kedvelt, a noi szexualitás tabukat sérto ábrázolásmódját választotta. Szándéka szerint alkotásai muvészregények voltak, melyeknek antik szobrokról, itáliai festményekrol, muvészetrol és filozófiáról diskuráló hosei kiutat keresnek a nyugati civilizáció válságából. E krízis okát Erdos egyre inkább az individuum (s így a no) jogainak túlzott érvényesülésében vélte meglelni.