A láthatatlan íjász

A két világháború közti idoszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva
aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette
meg azon muveket, melyeknek az egyszeru szórakoztatáson túl nem igen
voltak magasabb rangú célkituzései. A zömében nyugati mintára íródott
kalandregények között azonban idorol-idore felbukkant jó néhány
gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvu irodalom szegényebb
volna. A mufaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejto
Jeno volt, azonban az o kortársai között nem kevesen vannak olyanok,
akik e mufaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a
western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E
mindig is népszeru mufaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk
össze sorozatunkat.Harry Hughes, a Scotland Yard fiatal, de annál ambiciózusabb
fofelügyeloje a Rodriguez regények visszatéro alakja. Az író bunügyi
regényeinek hose mindig legyozi gonosz ellenfeleit. A lélektanban is
jártas detektív a legravaszabbak eszén is túljárva kitalálja a
gonosztevok gondolatait, és ha kell, vasmarokkal ragadja meg oket.
Hughes fofelügyelo Rodriguez „Láthatatlan íjászá”-ban bukkan fel eloször
1935-ben, majd a második világháborúban, az angolok norvégiai
partraszállásakor, az Intelligence Service ezredeseként találkozunk vele
utoljára, az „Északi fény” címu háborús regényben.