A bölcsesség kincsestára

A Tibet-kutatás úttöroje, Korösi Csoma Sándor 1833-ban írta meg rövid közleményét a Királyi Ázsiai Társaság folyóirata számára, amelyben közreadja Sza-szkja pandita A bölcsesség kincsestára címu muvének részleteit, összesen kétszázharmincnégy verset. A tibeti szöveg és angol fordítása csak halála után, 1855-ben és 1856-ban jelent meg. Sza-szkja pandita muve a tibeti világi szépirodalom talán legelso alkotása, az indiai bölcsmondás-irodalom egy új hajtása Tibet földjén. Maga is iskolát teremtett, több tibeti utánzata van, már a 14. században mongol fordítása született, századunkban pedig az összes nagy európai nyelvekre lefordították - franciára, majd németre eloször Korösi Csoma szövege alapján ültették át egyes részleteit. Legrégibb mongol szövegét Ligeti Lajos professzor fedezte föl Belso-Mongóliában 1929-ben, és tette közzé tibeti-mongol kétnyelvu kéziratát 1948-ban. Az o értelmezésében szólal meg most Sza-szkja pandita muve magyarul Tandori Dezso fordításában.