Az 1942-ben megjelent Téli szivárványt a korabeli kritika
(például Örley István a Magyar Csillagban) valóban úgy fogadta, mint
eredeti, költoiségben, „habzó, örvénylo színességben” Móricz és a népiek
után is újat hozó alkotást. A regény az I. világháború pusztító
következményeit idézi föl a II. világháború idején, anélkül, hogy az
analógiára, a politikai idoszeruségre eroszakoltan hívná fel a
figyelmet. Cselekménye a fehérvári Széna tér, a szegénynegyed zárt
világában játszódik, s csak közvetve, a javarészt asszonyokból,
gyerekekbol, öregekbol, rokkantakból és hadifoglyokból álló
mikrotársadalom viselkedését ecsetelve utal minden rossz végso
forrására, a háborúra. A helyszín rögzítése, egy közösség reagálásának
szociológiailag átgondolt elemzése Jankovichnál nem merevül vezércikké
vagy leíró, statikus társadalomrajzzá. Az író egy kamaszodó fiú szemével
láttatja, „gyerektükörben” mutatja a felbolydult világot, voltaképpeni
közlendoje a gyermeki lélek eltorzulása a háborús viszonyok
következtében. A regény formailag az egyik szereplo monológja. A szerzo
rokonszenvezik hosével, de messzebbre lát nála, úgy tárja fel belso
világát, hogy egyszersmind eltávolítja, értelmezi. Cocteau Vásott kölykök
címu regénye, a gyermeki elvadulást moralizáló kommentár nélkül
bemutató nagy hatású alapmu Jankovichot is inspirálhatta, nála azonban a
pszichikai folyamatok ábrázolása társadalmilag és történetileg gondosan
motivált, realisztikus. A „szutykosok” kegyetlenségének hidegvéruen
tárgyilagos leírását, a felnott társadalom patologikus jelenségei
(betegség, hisztéria, erkölcstelenség) iránti érdeklodést és némely alak
pamfletszeru karikírozását általában elégségesen indokolja a háttér, a
béke és biztonság törvényeit felrúgó korszak. A Téli szivárványban
– a Szerb Antal-i regényesztétika terminológiáját átvéve – a
hétköznapok között a „csoda” is felcsillan, de igen mértéktartóan.

Téli szivárvány - e-bok, Ungersk, 2013